Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejlődés

2013.01.13

 Fejlődés

 

Folytatom a Vezetőképzőt

Utat építenek a lábam elé. Mielőtt rálépnék, tudnom kell, merre visz ez az út. El kell gondolkodnom, hogy egyáltalán vihet-e egy út…?! Az út csak lehetőség, de lépni nekem kell… Lépni pedig csak akkor fogok, ha rögtön az elején – legalább belül – látom a célt. Ősi szabály: „finis primus in intentione, et ultimus in executione” – magyarán: a cél az első tervezéskor, utolsó a végrehajtáskor.

Mi is, ki is ez a Cél?

Jézus kérdéseivel a lényegre akarja terelni a figyelmemet:

            „miért mentetek ki a pusztába?” (Mt 11,7)

            „kinek tartotok engem?” (Mt 16,15),

            „jobban szeretsz-e mint ezek?” (Jn 21,15).

Nem lehet elegendő a számomra, hogy idegen előadók „kész takarmánnyal” etessenek, hogy mások jelöljék ki számomra a fejlődés nyomvonalát. Nekem is látnom kell az

e s z m é n y e k e t,

amelyek felé fejlődnöm kell.

 

1)      Röppályák vannak előttem

 

Már eddig is változtam sokat, de a java még előttem áll. Az alapértékeket kifejező fogalmaink: „megszentelő kegyelem állapota”, „lelki béke”, „Szentháromság bennünk lakása”, „Krisztus tagja” – na asszociálódhatnak ásítással, portörölgetéssel állagmegóvással. VI. Pál pápa a „Népek Fejlődéséről” című enciklikájában (1967 húsvétján) így ír: a béke új neve – fejlődés.

 

Merre kell fejlődnöm?

Néhány ajánlat:      állatból – emberré

                             Gyerekből – felnőtté

                             Felnőttből – kereszténnyé,

                             Keresztényből – szentté,

                             Bonyolultból – egyszerűvé

                             Szomorúból – kedvessé,

                             Testiből – lelkivé,

                             Bírálgatóból – megértővé,

                             Nézőből – cselekvővé,

                             Magányosból – közösségivé,

                             Fontoskodóból – alázatossá…

 

2)      A célpontok vonzók legyenek

 

Ember – az, akit már nem az ösztönei kormányoznak, hanem az értelme. A vágyai az anyagon túlra figyelnek, Istent keresik. Az ember nem magányra született. A közösséget nem teherként éli, hanem az a kibontakozása helye, az alkalmazkodás iskolája… És embernek lenni jó

A felnőtt ember – az, akit nem a hangulatai irányítanak, hanem tervszerűen dolgozik. Tetteiért vállalja a felelősséget, átküzdi magát az akadályokon… És felnőttnek lenni jó! Elrettentő, elkedvetlenítő egy embertelen, vagy emberségében elakadt világnak még az elképzelése is (Huxley: Szép új világ, Camus: Közöny, Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja…)

Keresztény – az az ember, aki átrendez mindent a „megtalált kincs” szerint (Mt 13,44), aki nemcsak elfogadja, de követi is mindenben Jézust… (Mt 12,50, Mt 19,21) A keresztény a keresztségét úgy éli meg, mint meghalást a bűnnek (Róm /,!...) és új életet (Fil 1,21)…  A lelkiismeretére hallgat, egyetlen törvénye a szeretet, és ha kell, az életét is adja… Kereszténynek lenni nagyon jó! Nem kényelmes, nem hasznos, és mégis jó Hatalam erőket ad, eddig nem ismert örömöket tár fel (Sienkiewicz: Qou vadis? Chesterton: Igazságot), míg elvesztése zűrzavarba juttat (Bulgakov: Mester és Margaréta…).

Szent emberaz, aki olthatatlan szomjjal az Isten felé fejlődik belső életében. Átjárja őt Isten jelenléte és gy Krisztus él benne (Gal 2,20)… És ez jó! Egy Néri Szt. Fülöp, vagy egy Prohászka nem cserélt volna senkivel se. Pascal, Paul Claudel, Frossard őrzi a megtérése pillanatának másodperceit is.

 

3)      Fejlődtek-e mások is?

 

Igen. Úgy látszik, ez egyetemes törvénye az élővilágnak. Modern teológusok hajlanak arra, hogy Jézus emberségében is volt fejlődés. Szent Pál leveleiből is ki lehet olvasni egyértelmű belső fejlődést. A szentek életrajzaiban komoly forrás tanulmányozások után egyre másra jelennek meg az úgynevezett „kritikai” kiadások, melyek az eredeti adatokra támaszkoda már bemutatják az eddig illetlennek tartott fejlődést…

 

      Hétvége csendjében (és otthon folytatva) meg kell magamat kérdeznem, hogy fejlődök-e? Hol akadtam el? (mikor, miért?) Hány bejáratlan út áll még előttem? (melyikkel kezdem?, mikor?, hogyan?) Mi a legsürgetőbb fejlődni valóm? (… amelyet természetesen azonnal elkezdek!)

 
 

 




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>