Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alapvető hittan 4

2013.01.13

 4. AZ EGYHÁZ

 

AZ EGYHÁZ EREDETE

 

Az Atya bölcsességének és jóságának szabad végzése szerint megteremtette a világmindenséget és elhatározta, hogy felemeli, isteni életében részesíti az embereket. Amikor elbuktak Ádámban, nem hagyta el őket, mindenkor adott nekik segítséget az üdvösségre, Krisztusban, a Megváltó érdemeiért, aki láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Az Atya a kiválasztottakat az idő kezdete előtt, eleve ismerte és eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött sok testvér között.

Elhatározta azt is, hogy a Krisztusban hívőket szent Egyházba hívja össze.

A világmindenség az Egyházért lett teremtve. Isten a világot isteni élete közlése miatt teremtette. Ez a közlés az embereknek Krisztusban való egybehívása által valósul meg, és ez az egybehívás az Egyház.

Isten népe egybegyűjtésének távoli előkészítése Ábrahám meghívásával kezdődik, akinek Isten megígéri, hogy nagy nép atyjává teszi.

Az Egyház eredete (keletkezése) hosszan tartó folyamat.

  1. Jézus tanítása az Isten országáról – Jézus azzal indította el útjára Egyházát, hogy hirdette az ősidők óta megígért Isten országát. Nem kételkedhetünk abban, hogy az Isten országa Jézus Krisztus tanításának középpontja. „Jézus működésének elején Galileába ment, s ott hirdette Isten evangéliumát és mondta: "Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban“ Így kezdi Jézus nyilvános működését.
  2. Nyilvános működésnek elején kiválasztotta a 12 apostolt. Azt akarta, hogy mindig vele legyenek. Nagyon sok időt szentelt nekik. Mielőtt felment volna a mennybe hármas hatalmat adott nekik.

-                       nevében tanítsanak

-                       megszenteljék

-                       és az Atya házába vezessék az embereket

  1. Az Egyház alap dimenziója – természetfölötti és titokzatos valósága, amelynek ismerete és megértése a hit tárgy marad. Krisztus a valóságos Isten és valóságos ember volt. Megtestesülés pillanatában benne mély kapcsolat alakult ki az Isten és az ember között. Ezért akarta Krisztus megalapítani az Egyházat, hogy a Krisztusban hívőket egyesítse benne.

Mi az Egyház?

Az Egyház, a megkeresztelt emberek közössége, akik hisznek Istenben, és akik a pápának, mint Szent Péter utódjának vezetésével igyekszenek őrizni és továbbadni a krisztusi örökséget.

Az Egyház, amelyet Krisztus alapított nemcsak emberi intézmény, hanem Isteni is. Krisztus az Egyházat egész nyilvános működése alatt készítette. Látjuk azt az elsőség ígéretében: „én mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.“ (Mt 16 18-19), és az apostoli hatalom ígéretében: „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.“ (Mt 18, 18), ezeket Jézus nyilvános működésének elején ígérte, de beteljesedése csak a menybemenetel előtt volt. „Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig“ (Mt 28, 18-20).   

 

Jézus egész élete születésétől egészen a keresztig a feltámadás és a Szentlélek elküldéséig irányult az Egyház keletkezésére. Az Utolsó vacsorán megalapítja az Oltáriszentséget, mert tudta, hogy pár óra múlva beteljesedik a jövendölés: „az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik“ (Mk 9, 31). Az Egyház megalapítása nem fejeződött be az Oltáriszentség megalapításával, de folytatódott a nagypénteki eseményekkel, a szenvedéssel és a halállal, majd feltámadással. A Szentlélek elküldése volt az Egyház hosszan tartó fejlődési folyamatának utolsó momentuma. Az apostolok miután megkapták a megígért Szentlelket, hirdetik hitelesen az Evangéliumot. Péter fellépte után 3000 ember keresztelkedik meg. „Péter szavai szíven találták az embereket. Ők megkérdezték Pétert és a többi apostolt: "Mit tegyünk hát, testvérek? Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.“ (ApCsel 2, 37-41). Ezért tanítjuk a Pünkösdök az Egyház születésének napjaként.

Az Egyházat Krisztus alapította és ő az Egyház láthatatlan feje. De ő kiválasztott magának egyet az apostolok közül, akinek átadta a legnagyobb hatalmat az Egyházban. Pétert választotta ki: „én mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.“ (Mt 16 18-19). A névváltoztatás is jelentős – Jézus nem szünteti meg a Simon nevet, de hozzáad egy újat, az arám „Kéfa” nevet, amely szikla-alapot jelent. (A Kéfa görögösen Kéfász, latinul: Petrusz, magyarul: Péter.) Péter lesz tehát a Krisztus-hívő közösség szilaalapja. Általa válik az Egyház hasonlóvá a sziklára épített házhoz, amelyet sem árvíz, sem szélvihar nem tud összedönteni. A kulcsok, valamint az oldó és kötő hatalom átadása a korabeli nyelvhasználat szerint a hatalom teljes átadását jelentette. Simon-Péter fog rendelkezni az Istentől kapott, üdvösségünket szolgáló javakkal. Ő kapja meg a főhatalmat ahhoz, hogy megengedettnek vagy tiltottnak nyilvánítson valamit, kötelezzen, egy előírás megtartására vagy felmentsen ez alól, kizárjon, valakit az Egyházból vagy visszavegyen oda. Ezt a hatalmat Péternek adta át ezekkel a szavakkal: „Jézus megkérdezte Simon Pétertől: Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek? Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek. Erre így szólt hozzá: Legeltesd bárányaimat! Aztán másodszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz engem? Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek. Erre azt mondta neki: Legeltesd juhaimat! Majd harmadszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: Szeretsz engem? S így válaszolt: Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. Jézus ismét azt mondta: Legeltesd juhaimat! (Jn 21, 15-17). Így lett Péter az Egyház látható feje.

Az ő és utódainak hatalma abban mutatkozik meg, hogy amikor a pápa „ex catedra“ fellép a hit és az erkölcs kérdéseiben tévedhetetlen. A zsinatokat és szinódusokat csak ő jelenthet ki, mivel neki adatott a legnagyobb hatalom, és ő Krisztus helytartója.

 

AZ EGYHÁZ JEGYEI

 

AZ EGYHÁZ „EGY“

 

Az Egyház forrását tekintve egy. E titoknak végső mintaképe és létrehozó elvea személyek egysége a Szentháromság Egyistenben: az Atya és a Fiú egysége a Szentlélekben.

Az az Egyház:

  • Alapítóját tekintve egy: Mert Krisztus keresztáldozatával minden embert kibékített Istennel, egy népben és egy testben helyreállítva egységüket.
  • Lelke révén is egy: A Szentlélek az egyház egységének titokzatos lételve. Ő teremti meg a hívek közötti egységet, és ő von be Krisztus bensőséges egységébe.

Az egységet hagyományosan a hármas látható kötelék erősíti:

  • az apostoloktól átvett egyetlen hit megvallása;
  •  a szentségek közös ünneplése;
  • az apostoli utódlás

Az egységet „Krisztus kezdettől fogva megadta Egyházának; hisszük, hogy a katolikus Egyházban elveszíthetetlenül megvan és reméljük, hogy gyarapodni fog napról napra a világ végezetéig.” Ehhez szükséges: az Egyház állandó megújulása; a szív megtérése; a közös imádság; egymás kölcsönös testvéri megismerése; a teológusok közti párbeszéd; a keresztények együttműködése.

Az Egyház egy: egyetlen Ura van, egyetlen hitet vall, egy keresztségből születik újjá, csak egyetlen Testet alkot, egyetlen reménység céljából, amelynek beteljesedésekor minden megosztás megszűnik.” (KEK 866)

 

AZ EGYHÁZ „SZENT“

 

„Hisszük, hogy fogyhatatlanul szent az Egyház, mert szent az alapítója Jézus Krisztus. Krisztus ugyanis, az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel „egyedül szentnek” ünneplünk.

Az Egyház Krisztussal egységben, általa megszentelődik. Az Egyház minden művének célja az emberek megszentelése Krisztusban. Az Egyházban található meg az üdvösség eszközeinek a teljessége. Ebben az Egyházban Isten kegyelméből eljutunk az életszentségre. Az Egyházat már a földön ékesíti az igazi, bár nem tökéletes szentség. Aki megszentelő kegyelemben él az „szent”. Tagjaiban a tökéletes szentséget még meg kell szerezni. Krisztus ugyan szent, ártatlan, szeplőtelen, bűnt nem ismert, és egyedül azért jött, hogy a nép bűneit kiengesztelje; az Egyház viszont, mely bűnösöket foglal magába, egyszerre szent is és folytonos megtisztulásra is szorul, a bűnbánatnak és a megújulásnak útját járja szüntelen. Az Egyház szentté avatva az egyes híveket, vagyis ünnepélyesen kijelentette, hogy ezek a hívők hősiesen gyakorolták az erényeket és Isten kegyelméhez hűségesen éltek. 

  • Az Egyház szubjektív (más szóval: etikai vagy erkölcsi) szentsége tehát nem kész adottság, hanem feladat, nem befejezett tény, hanem elérendő cél.

Krisztus életét adta azért, hogy megszentelje Egyházát. Az Egyház Krisztus teste, melyet a Szentlélek ereje éltet. Az Egyház Isten szent népe.

  • A szent Egyház azt jelenti, hogy az Egyház Jézus szentségére épül.
  • A szent Egyház nyitott a távollevők felé, mindenkit megtérésre hív.
  • Az Egyháznak szent az alapítója: Jézus Krisztus.
  • A megszentelő Egyháznak gyümölcsei a szentek.

Az Egyház szent: a szent Isten a szerzője; Krisztus, a vőlegénye kiszolgáltatta magát érte, hogy megszentelje, a szentség Lelke élteti. Bár bűnösöket foglal magába, ő a bűnösökből álló bűn nélküli. A szentekben ragyog szentsége. (KEK 867)

 

AZ EGYHÁZ „KATOLIKUS“

 

A katolikus szó azt jelenti, hogy egyetemes. Az Egyház katolikus kettős értelemben:

  • katolikus, mert benne Krisztus van jelen. Ahol Krisztus Jézus, ott katolikus Egyház.
  • Benne él Krisztus Testének teljessége – tőle kapja az üdvösség eszközeinek egész teljességét.

Katolikus az Egyház, mert Krisztus küldte misszióba az emberi nemzetség egyetemességhez. Egyház szükséges az üdvösségre. Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja. Nem üdvözülhetnek azok, akik nem akarnak belépni az Egyházba, vagy nem akarnak megmaradni benne, noha jól tudják, hogy Isten, Jézus Krisztus által, az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat.

Az Egyház nyitott mindenki felé. Faj, életkor, kultúra, társadalmi osztály nem zárják be az Egyház kapuját a kopogtató előtt.

A katolikus Egyház egyetemes abban is, hogy a kinyilatkoztatás teljességét hordozza, birtokolja az üdvösséghez szükséges eszközök teljességét. Jézus Krisztus az Egyháznak adományozta mindazt, ami szükséges a hithez, és az üdvösséghez.

A katolikus szóból következik, hogy az Egyház minden emberért van.

Az Egyháznak egyetemesnek kell lennie térben, időben és mélységben:

  • Térben egyetemes egyház, mert nem ismeri földrajzi korlátokat. „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot. (Mk 16, 15).
  • Időben is egyetemesnek kell lennie Krisztus egyházának, minden kor minden embere számára minden körülmény között van üzenete.
  • Mélységben pedig az egyház katolicizmusa nemcsak a földet, a történelmet, hanem az egész embert is átfogja és áthatja azokat az emberi értékeket, melyeket az idők során az emberiség alkotott.

A katolikus jegyből származik a missziós tulajdonság. A misszió feladata, hogy Krisztust minden emberhez, és minden embert Krisztushoz vigyen.

„Az Egyház katolikus: hirdeti a hit egészet; magában hordja és kiszolgáltatja az üdv-eszközök teljességét; küldetése minden néphez szól; minden emberhez fordul; átölel minden időt; természeténél fogva missziós. (Kat. Egyh. Kat. 868)

 

AZ EGYHÁZ „APOSTOLI“

 

Apostoli az Egyház, mert apostolokra épül, három értelemben:

  • Az apostolokra alapított épület;
  • Megőrzi és átadja a tanítást;
  • Továbbra is az apostolok tanítanak, szentelik meg és vezetik az Egyházat Krisztus második eljöveteléig;

Püspökök testülete, amelynek a papok a munkatársai, egységben Péter utódjával, az Egyház legfőbb pásztorával. Az Egyház az apostolok munkájára épül. Az Újszövetségben az apostol szó küldöttet, követet jelent. Az apostolokat Krisztus küldte a világba, hogy a rájuk hagyományozott örömhírt közvetítsék. Az apostoli Egyház fogalma azt jelenti, hogy gyökerei az apostolokig nyúlnak vissza, az apostolokra van alapítva.

  • Az Egyház apostoli, mert az apostolok utódai irányítják: a pápa és a püspök.
  • Az Egyház apostoli, mert küldetése van az egész világra.
  • Apostolkodásnak nevezzük a titokzatos test minden tevékenységét, aminek célja, hogy Krisztus országát a föld végső határáig elterjessze.

Az Egyház apostoli: maradandó alapkövekre épült: ezek a Bárány tizenkét apostola; leronthatatlan; tévedhetetlenül megmarad az igazságban. Krisztus kormányozza Péter és a többi apostol által, akik jelen vannak utódaikban: a pápában és a püspökök kollégiumában. (KEK 869)

 

AZ EGYHÁZ SZIMBÓLUMAI

 

  1. Az Egyház termőföld, Isten szántóföldje. Rajta nő az ősi olajfa. Az Egyházat a mennyei Földműves ültette, mint választott szőlőskertet. Krisztus igazi szőlőtő” éltet és termékenységet ad a vesszőknek, akik őbenne maradnak, az Egyház által, és mi semmit sem tehetünk őnélküle.
  2. Az Egyház akol; egyetlen és megkerülhetetlen ajtaja Krisztus. De nyáj is, és Isten előre jelezte, hogy ő maga lesz pásztora. Ennek a nyájnak juhait, bár emberi pásztorok terelgetik, mégis maga Krisztus vezeti és táplálja szüntelen: a jó pásztor, a pásztorok királya, aki életét adja a juhokért.
  3. Az Isten építményének is gyakran mondják az Egyházat. Maga az Úr ahhoz a kőhöz hasonlította magát, amelyet az építők félredobtak, mégis szegletkővé lett. Erre az alapra építik az egyházat az apostolok, és az egyház ettől kapja erejét és szilárdságát. Ez az épület különféle nevet kapott: Isten háza, hiszen benne lakik az ő családja; vagy pedig szent templom ezt látják meg és dicsőítik a szentatyák a kőből épített szentélyekben.
  4. Magasságbeli Jeruzsálemnek és anyánknak is nevezik az Egyházat.

 

 

AZ EGYHÁZ HIERARCHIKUS FÖLÉPÍTÉSE

 

Hierarchia (a gör.„hiera arkhé”, szent eredet, szent uralom kifejezésből): az egyházi hatalom birtokosainak az összessége; az Egyház szolgáinak Krisztustól kapott alá-és fölérendeltségi rendje.

A szolgálati papság tagjai az egyetemes papság mellett, azon felül, különleges feladatokat és ezek ellátásához különleges kegyelmeket és megbízást kapnak Istentő egy magasabb szinten való elkötelezettségre. Ők a Szentlélek segítségével élethivatásként vállalják. Az egyházi rend szentsége által részesülnek Krisztus küldetésében. A szent szolgálatot három fokozatban gyakorolják és adják át.  Ezek a püspöki, az áldozópapi és a diakónusi fokozat.

 

A PÜSPÖK

 

Napjainkban a püspökök, az apostolok utódai, egy-egy egyházközösség élén állnak, amit egyházmegyének – püspökségnek hívunk. A püspök birtokolja az egyházi rend szentségének teljességét. Hatalmát és küldetését a püspöki felszenteléskor kapja, és tanítási, megszentelő és kormányzási feladatokra terjed ki.

A püspök irányítja és összehangolja a lelkipásztori tevékenységet, amit a papok, a diakónusok és segítőik hajtanak végre. Amint a püspök az apostolok utódai, Róma püspöke, a pápa, Szent Péter utóda.

 

A PAP

 

A pap az a személy, aki elhivatottságból és felszentelés révén a keresztény közösség közvetlen szolgálatában áll. Az egyházi rend szentségét kiszolgáltatva a püspök megosztja vele saját tisztét, küldetését az evangélium hirdetésére, a hívek lelkipásztori gondozására, szentmiseáldozat bemutatására.

A püspök által elrendelt feladatokat látja el:

a)      Hirdeti az evangéliumot, Isten igéjét, rámutat a rosszra;

b)      Kiszolgáltatja a szentségeket, különösképpen az Eukarisztiát. A bűnbánóknak a kiengesztelődés, a betegeknek az enyhülés kegyelmét adja;

c)      Vezeti, irányítja, testvéri közösséggé teszi a keresztény közösségeket, amelyeket egyházközségnek nevezünk.

 

 

 

 

A DIAKÓNUS

 

A diakónusok állnak az egyházi hierarchia legalsó fokán. A kézrátétel által nem a papság, hanem a szolgálat kegyelmét kapják. A liturgia, az ige és a szeretet szolgálatát vállalják, közösségben a püspökkel és a papokkal. Ha megbízást kapnak rá, kiszolgáltathatják a keresztséget, őrzik és kiosztják az oltáriszentséget, eskethetnek, elviszik a betegek szentségét a haldoklónak, szentírást olvashatnak fel, oktathatják a híveket, pap hiányában vezethetik az istentiszteletet, temethetnek.

Olyan tisztségről van szó, amelyet házas emberek is betölthetnek.

 

A SZENTLÉLEK MŰKÖDÉSE AZ EGYHÁZBAN

 

Az Egyház nemcsak emberi, hanem természetfölötti dimenzióval rendelkező intézmény. Az Egyház belső életében meghatározó jelentősége van a Szentlélek működésének, a keresztények személyes karizmáiban megnyilvánuló jelenlétének.

A karizma a Lélektől kapott különleges képesség, amelyet a keresztény ajándékként és nyilvánvaló formában kap.

Az egyházi élet kezdetén a karizmák rendkívüli módon nyilvánulnak meg. Szent Pál idézi többek között a nyelvek ajándékát, a gyógyítás ajándékát, a tudomány és a bölcsesség ajándékát, a tanítás és a vigasztalás ajándékát.

Az igaz karizmatikusak az Egyház egységének illetve szeretetközösségének építésén fáradoznak.

Karizmát mindenki kap Istentől, függetlenül attól, hogy milyen tisztséget tölt be az Egyház közösségben. A Szentlélek az Egyház minden tagjában működik. Az apostolok Jézustól csak megbízást kapták, a betöltéshez szükséges szellemi-lelki megvilágosodást és erőt az első pünkösdkor a Szentlélek kiáradása hozta meg nekik. 

 

ISTEN NÉPÉNEK HÁROM RÉSZE

 

  1. Megdicsőült egyház – azok, akik a mennybe jutottak
  2. Szenvedő egyház – azok, akik a tisztítótűzben vannak
  3. Zarándok egyház – minden megkeresztelt ember itt a földön

 

�ít�",eP� �N� at hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.“ Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek - Isten megbízottaiként - a szent emberek.“ 2Tim 3, 15-17 - Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre. Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre, való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész, legyen.“

 

Az Újszövetség írásai az Ószövetség írásaival együtt megalkotják az Írások kánonját.

 

A kánon

 

  • görög kifejezés
  • eredeti értelmében – pálcát. mérővesszőt, vagy szabályt jelentett
  • átvitt értelemben – helyes gondolkodást vagy a tanítás kritériumát

Az Újszövetség kritérium, norma értelmében használja, mivel a Szent Iratok jelentik az Egyház számára hitének és életének normáját.

 

 

ezek az iratok az Egyház hitét és életét szabályozzák

Aktív értelemben

 

Passzív értelemben

ezeket az Írásokat az Egyház sugalmazottaknak ismeri el.

 

 

Hogyan tudta az Egyház megítélni a sugalmazott könyveket?

 

Az apostoli Hagyomány alapján tudta megítélni, hogy mely írásokat kell fölvennie a szent könyvek jegyzékébe. E teljes jegyzéket nevezték Szentírás kánonjának. Az Egyházi Tanítóhivatal a kánon végső formáját, a szent iratok listáját a Trentói Zsinaton (1545-1563) részletesen meghatározta.

 

ISTEN TULAJDONSÁGAI

 

Maga az Isten tárta föl egykor lényének legmélyét Mózes előtt az égő csipkebokorban: Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? - mit feleljek erre?“ Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.“ Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.“ Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.“ Az egyszerűen, önmagától létező korlátlan, minden hozzáadás nélküli LÉT: ez Isten lényege. Így tehát Isten SZEMÉLY, személyes lény, nem pedig meghatározatlan, homályos, személytelen elv.

 

Az Isteni LÉT tulajdonságai:

 

  • EGYSZERŰ - ez a tulajdonság természetesen nem primitívséget, tudatlanságot jelent, hanem minden összetettségtől való mentességet. Azaz az Isten nem összetett, nincsenek részei. Benne minden egy. Ő a legegyszerűbb minden lénynél. Csupán nekünk kell tökéletlen megismerésünk miatt különbséget tennünk lényének egyszer az egyik, másszor a másik oldalát szemlélnünk és külön névvel jelölnünk.
  • TÖKÉLETESIstenben minden jó tulajdonság végtelen mértékben meg van. Ami jót az ember csak elgondolhat, az Istenben teljes mértékben meg van.  Ő minden jónak és tökéletességnek teljességeÉppen ezért csak egy Isten lehet. CSAK EGY KORLÁTLAN LÉT LEHETSÉGES, mert különben nem lenne korlátlan.
  • ÖRÖKKÉVALÓ – VÁLTOZATLANEz a két fogalom egybe tartozik. Az örökkévalóság kezdet és vég nélküli létezést jelent, de minden változás nélkül. Isten önmagától van, ezt azt jelenti, hogy mindig volt és sosem lett: sem létezésben, sem tulajdonságaiban, sem cselekedeteiben nincs ráutalva senkire és semmire. Istenre nézve nincs sem tegnap, sem holnap, hanem csak örök ma, helyesebben örök „most“: „Mielőtt a hegyek lettek volna, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!“ (Zsolt 89, 2).
  • MINDENÜT JELEN VANIsten lényénél fogva teljességgel fölötte áll a térnek és az időnek; nincs sem térben, sem időben. Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy. Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le, ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.“ (Zsolt 138, 7-10).

 

Az Isteni MEGISMERÉS tulajdonságai

 

  • MINDENTUDÓMindent tud, múltat, jelent és jövőt, legtitkosabb gondolatainkat is. Isten nem külső dolgokból meríti a tudását, mint mi, hanem tudás megelőzi a dolgokat, mert e tudás okozó és teremtő. „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.“ (Zsolt 138, 2-6).
  • VÉGTELENÜL BÖLCS Isten végtelen bölcsessége,  mindentudásán kívül jelenti Isten világ- és történelem kormányzásában  a tervező, előrelátó, rendező tevékenységet: a gondviselést amelynek minden, nagy és kicsiny dolgok egyaránt alá van rendelve: „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki?“ (Róm 11, 33 -34).

 

Az Isteni AKARAT tulajdonságai.

 

·        MINDENHATÓ Az Isteni akarat végtelen erejét nevezzük mindenhatóságnak. Isten mindent akaratával teremt. Ez annyit jelent: mindent megtehet, amit csak akar. Mindent, ami nem Isten, de Isten által van. „Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz.“ (Ter 18, 14). Istenben az akarat egy az ő lényégével. Így tehát Isten akarata lényegileg egyesült a tökéletes léttel, a legfőbb jóval. Ebből folyik Isten SZENTSÉGE. Isten végtelenül Szent. „Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!“ Isten nem tud akarni mást, mint a jót, méggpedig a legfőbb jót: önmagát. Isten szentségében van valami megfélemlítő ránk, emberekre nézve. A végtelenül szent Isten s a mi elégtelenségünk között lévő rettenetes távolságban van valami nyomasztó és aggasztó.  De Isten szentségében van valami rendkívüli vigasztaló, sőt egyenesen fölemelő is. Hiszen ez egyúttal a mi szentségünknek is forrása. Nem csak fenyegetően áll fölöttünk, hanem adakozóan is; sajátmagát ajándékozza nekünk, és ez által egyre jobban kialakítja bennünk saját képmását. Magához emel bennünket, mert önmagát adja nekünk. Isten TÖKÉLETESSÉGÉNEK ezt a minden teremtményt átható kiáradását nevezzük Isten JÓSÁGÁNAK.

  • ISTEN JÓSÁGA – Isten jóságáról és szeretetre-méltóságáról tanúskodik az ember lelkében élő szeretet utáni vágy, valamint az Isten által teremtett és programozott világ alapvető jósága és szeretetreméltósága.

-       Ugyanakkor nem tagadhatjuk azt sem, hogy sok ember számára súlyos problémát jelent a rossz megtapasztalása. Vannak, akik emiatt elfordulnak Istentől, sőt kétségbe vonják létezését is.

-       Ugyancsak a rossz megtapasztalásával magyarázhatók az ún. dualista vallások, amelyek feltételezik valamiféle rossz istenség létezését is (Duo=kettő, a jó és a rossz kettőségére utal).

-       A rossz nem valami pozitív, teremtett valóság, hanem hiány. A rossz jónak a hiánya. A rossz két fő formája: a fizikai-biológiai (természeti csapások, betegség, halál), illetve a szellemi-erkölcsi rossz (tévedés, bűn).

-       Semmiképpen sem állítható, hogy Isten teremti a rosszat. Kétségtelen viszont, hogy megengedi azt. Általánosságban annyit mondhatunk: valamely nagyobb jó érdekében.

-       Isten megengedi például, hogy az ember vétkezzék, mert ha ezt egyáltalán nem engedné meg, meg kellene fosztania minket szabadságunktól. A bűn kizárása tehát magával hozná a szabadság és a szeretet kizárását is.

-       A rosszat legteljesebben azonban mindig a szeretet oldaláról értjük meg. Isten megbünteti a bűnt, hogy képessé tegyen minket a szeretetre, megbüntet minket, hogy megjavítson és ösztönözzön a szeretetre. Így, meglepő módon, a rossz jelenléte is csak azt húzza alá, hogy Isten: a szeretet Istene.

 

 

 
 

 




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>